„Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet időnként megvilágítani kényszerülök, az csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megrázó igazsága. Imádkozom az igazság és szeretet világáért” - Mindszenty József

Írások, visszajelzések


Kedves kerékpáros zarándoktársak!

Magam és családom nevében köszönetemet és elismerésemet szeretném kifejezni azért a hallatlan jól, a szó jó értelmében profin  megszervezett lebonyolításért, ahogyan ez a nagy csapatos kerékpáros zarándoklat immáron hosszú évek óta megy. Mi először három éve,  nagyobbik lányom harmadikos korában kapcsolódtunk be, akkor a férjem kísérte el Kinga lányunkat. Hazaérve sokat és lelkesen meséltek, én pedig ámulva hallgattam a beszámolóikat, milyen precízen meg volt minden szervezve,  és milyen  frappánsan reagáltak a szervezők az esetleges váratlan eseményekre. Azóta valamilyen felállásban mindig delegáltuk magunkat. Volt, hogy Kinga nélkülünk vágott neki az oda-vissza útnak, egy kedves szülőtárs mama segítségével, tavaly már az elsős Julcsi is eltántoríthatatlan jelentkező volt, idén pedig dacára a négynapos ünnepnek, lányaink közölték, hogy ők márpedig a Mindszentyre mennek!

Most először én is eljutottam erre a különleges, felemelő és csodálatos zarándokútra. Családunk sajátságai folytán ez csak úgy volt megoldható, hogy váltottuk egymást,  férjem már este hazajött, én pedig a reggeli busszal a misére érkeztem csak meg,  de ismét volt olyan mamatárs, aki vállalta egy másodikos (!) - nem különösebben vásott, de azért mégis csak egy másodikos – éjszakáztatását (reggeli összepakolását stb.), s a szervezők segítettek abban, hogy én szombat délben megkapjam a pénteken otthagyott kerékpárt.

Sok dicsérő szót mondhatnék még a szervezésről, amiben az a leginkább megsüvegelendő, hogy háttérmunka - azaz egy szolgálat: biztosítják több száz embernek, hogy bátran vágjon neki a hosszú és fárasztó útnak, mert bármikor bármi problémája akad, akár a kerékpárjával, akár a saját erejével, akár az időjárás elemeivel (egy kis zuhé!), mindig azonnal érkezik a segítség. Egészen fantasztikus érzés volt ezt megtapasztalni. Fiatal koromban sokat kerékpároztam, olykor napi 150 km letekerésével értem el az úti célt, kisebb csapatban megtéve – de az a hosszútávfutó magányossága volt ehhez képest. Ha valami nem várt helyzet adódott, vakarhatta az ember a fejét.  Itt ettől senkinek nem kell tartania. Legyen bármilyen problémája: a szervezők megoldják!

Legmegkapóbb mégis a sok gyerek volt. A sok alsós, és még kisebbek is. Férjem úgy látta,  idén feltűnően sokan jöttek picik. Ehhez elsősorban olyan szülők kellenek, akik vállalják annak nyűgét, hogy egy aprókát is felszerszámoznak (kerékpárral, sisakkal, mellénnyel, munícióval), és persze kezelik az ő esetleges lelki kilengéseiket, amit  a nem hétköznapi megterhelés mellett éppen a pozitív élmények is kiváltanak bennük. A pálos kolostorromig alkalmam volt az elsősökkel és másodikosokkal együtt buszozni. Csupa olyan gyerek, aki  többet-kevesebbet, de valamennyit biciklizett, hogy eljusson a misére, és ez az öntudat majd szétfeszítette őket, kis híján lázadás tört ki, miért is kell nekik (őnekik, a kerékpárosoknak!) most buszba szállniuk. A kis gyerekekkel útnak induló szülőknek is nagyon nagy  köszönet jár,  hiszen velük és általuk lesz igazán teljes a zarándoklat.

Végül köszönöm minden részvevőnek, aki a négynapos szünetét odaáldozta egy Mindszentyért. Ha jól tudom, most is 250 fölött vágtak neki. Lányaimnak ez így egy olyan élmény, amely biztosan meghatározó lesz felnőtt korukban is.

Köszönöm még egyszer, és remélem, jövőre újra találkozunk! Azokkal is, akik eddig még nem mertek belevágni. Jöjjenek, érdemes!

Üdvözlettel Olexó Zsuzsa (Szalontai Kinga 6.c és Szalontai Julcsi 2.c)
__________________________________________________________

Kedves Szervezők!

Szívből köszönjük a munkátokat és gratulálok az eredményhez!
Nekem életem egyik legfelemelőbb érzése volt, amikor szentmisén végre értettem (hallottam), amit mondanak! Ezt komolyan vegyétek: ez volt a nyolcadik zarándoklatom, és hét elment úgy, hogy a csúcsponton, a szentmisén bármilyen értelmes, összefüggő dolgot megértettem volna a borzalmas hangosítás miatt. Most pedig érteni és élvezni lehetett a prédikáció minden szavát, szívvel-lélekkel oda tudtam figyelni a misére, ez mindennél többet ér! Nem tudom, kinek az ötlete volt a helyi (mobil) hangosítás, de eddig talán ez volt a legfontosabb és leghasznosabb újítás. Nagyon-nagyon köszönöm!
Az pedig csak hab a tortán, hogy Székely János mennyire tisztán, kedvesen, a gyerekek és a felnőttek nyelvén egyszerre megszólalva beszélt hozzánk. És nem azért beszélt, hogy mondjon valamit, hanem a lényegről, az igazságról, a tisztaságról és a bátorságról szólt. Talán az ő személye egészítette ki eddig legjobban a zarándoklat lelki részét, ezért nagy hálával tartozom neki és annak is, aki meghívta őt.

Szeretettel, köszönettel: Tóth Gábor
__________________________________________________________


"A szentmise kezdetén Erdő Péter bíboros köszöntötte a püspöki konferencia megjelent tagjait, a közélet, a diplomáciai testület, a társadalmi és kulturális élet képviselőit, a zarándoklatra érkezett híveket, kiemelten a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola kerékpárral érkezett fiataljait, a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumnak a Dunán Esztergomig felevező kenusait..."

"A zarándoklat keretében hagyományosan kerékpárral érkeztek Esztergomba a szentmisére a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola diákjai: a tanulók immár 13. alkalommal kerekeztek át a Pilisen. Május 2-án 275-en indultak útnak a XII. kerületi Csaba utcából. Az út lelki vezetője Székely János esztergom-budapesti segédpüspök volt, aki maga is kerékpáron tette meg az utat Budapesttől Esztergomig."

http://magyarkurir.hu/hirek/udvardy-gyorgy-nehezsegekben-lehetseges-helytallas
__________________________________________________________


2011.03.31. A kerékpáros Mindszenty zarándoklat története (2002-2011) >>